I.A KIRÁLY KUPA

A szívem vadul vert.
-Maradj nyugton,ne izegj-mozogj már annyit!-
motyogta gombostűkkel teli szájjal Hay Lin.-Még összevérezed a gyönyörű ruhádat!
    Persze ő könnyen beszélt.Nem neki kellett kiállnia ragyogón a színpad kellős közepére.Rá mindössze a dobok püfölése hárult.
    Az egész szitu arra a bizonyos szakállas viccre emlékeztetett,amely így hangzik: "Hogy hívják azt az alakot,aki mindig ott téblábol a gitáros közelében?Ja!Az a dobos..."
   Szóval eszembe ötlött a régi vicc,de úgy döntöttem,most talán mégsem mesélem el Hay Linnek.Azok a tűk a szájában elég hegyesnek látszottak.
     -Melyiket akarod?Ezt vagy ezt?-kukkantott be Will az öltözőbe.Két kék szűrőt tartott a kezében,szerintem tök egyformák voltak.
    -Azt,amelyik a bal kezedben van-válaszoltam.
Will kérdőn nézett vissza.
-Tuti?
-Nem.Szerintem tök egyformák.
-Akkor miért választottad a bal oldalit?
-Mert aztmondtad,válasszak.
Will tekintetén látszott,totál megvan győződve arról,hogy megbuggyantam.
-Csináld,ahogy jónak látod.Ja,és kössz,hogy hajlandó vagy segíteni nekünk!
Will foglalkozott a világítással és a hangosítással.
-Nincs mit-viszonozta köszönő szavaimat,de ahogy kifelé ment,láttam a fejtartásán,hogy még mindig azt hiszi,minimum egy kerekem hiányzik.
Ez volt az óriási buli estéje a sheffieldi suliban.Minden hónapban rendeztek ilyet.
Ha most is minden a szokásos módon történne,én még otthon zuhanyoznék azon filózva,mit is vegyek föl,meg,hogy vajon ki lép még színpadra aznap este.
Ehelyett itt állok dermedten,lemerevedve,a gyomrom helyén súlyos kődarab.
    Úgy éreztem,vagy elfelejtem a szöveget,vagy ha egyáltalán eszembe jut,akkor meg tuti,hogy hamisan énekelek majd.Az is lehet,hogy rég vérmérgezést kaptam a gombostűktől.Mikor hagyja már abba Hay Lin az öltögetést?Miért nem jó ez így,ahogy van?És egyáltalán:kinek az agyament ötlete volt ez az egész? 
   Sajnálatos módon az enyém.
   A Jade Lányokat király zenekarnévnek tartottam.Kara az osztálytársam volt,és hihetetlenül jól gitározott.Egy csendes,sötét hajú csajszi,akiről elsőre azt hihette volna az ember,hogy álmos délutánokon zongoraórákra jár.Ám amikor megragadta a tesója régi Starcasterjét és belecsapott a húrokba,az úgy szólt,hogy bármelyik fiúbanda megirigyelhette volna.A barátnője-világosszőke,tüsihajú lány-vállalta a basszgitárt.Nekem mondhatni,elég jó a hangom,és szeretek is énekelni.Hay Lin lett a dobos,és az ő fantáziája szülte a sok szédületes fellépőruhát is,amelyek egyikét éppen most igyekezett rám passzintani.Már be is öltöztünk,és tök jól néztünk ki,ám egyszer csak a szoknyám egy reccsenéssel kettévált a hátsó felemen.Vagy Hay Lin méretezte túl kicsira,vagy én szedtem magamra pár "dekácskát" az elmúlt hetekben.Én persze az első változatban szerettem volna hinni,de azt is tudtam,hogy a második sokkal valószínűbb.Miért van az,hogy a pizzák annyira kívánatosak és finomak...?
     Tehát,mint mondtam az ötlet kezdetben nem is látszott rossznak.Megkezdődtek a próbák,minden szépen alakult.Akkor gondoltam egy merészet,és beneveztem magunkat a szokásos havi bulinkra.Ki tudja?Lehet,hogy az élmezőnyben végzünk.Sőt még az sincs kizárva,hogy megnyerjük az est legjobb bandájának járó díjat,a Király Kupát.Tulajdonképpen csak egy bandáról tudtam,akik jobbak nálunk,és hosszabb ideje is gyakorolnak már-ez volt a Cobalt Blue.
-Ideje mennünk-szólalt meg Cornelia,és még egy kis pirosítót kent Kara arcára.Kara sminkje egyszerűen tökéletesre sikerült.Szerintem Cornelia már most beléphetett volna bármelyik nagynevű divatcéghez stylistnak.Irtó rendes dolog volt tőle,hogy segített nekünk,mint ahogy a többi barátnőmtől is.Egy ilyen buli Kondrakar Őrzői számára nem volt valami nagy durranás.A kultúrák megmentéséért,a különféle szörnyekkel vívott harc  mellett ez igazán semmiség volt.Márpedig ezek a kalandok és megpróbáltatások fonták szorosra a barátságukat.Mindegyikünk önálló,szuverén lény.Mi közös is lehetne egy Tűz és egy Víz bosziban?A Levegő és a Föld erejének birtokosában?És hogy jön mindehhez Will,aki maga a tiszta Energia?Amikor azonban belevágtunk valamibe,mindig egyesítettük erőinket,rendkívűl összhangoltan cselekedtünk.
   Ez az összetartás a hétköznapokban is érvényesült.
-El ne szúrd azt az esőcseppes részt a harmadik versszakban!-nyögte idegesen Taranee.-Tudod,azt amit egy kicsit átpofoztunk.
-Nyugi,nem szúrom el!-mondtam csillapítóan.
  A dalszövegeket Taranee-val közösen írtuk.Nem mertem neki bevallani,hogy az esőcseppes sor izgat a legkevésbbé,hiszen úgy éreztem,hogy egyetlenegy sor sem jut eszembe.
-Ez az!-mondta Hay Lin.-Így jó.Csak ne végy túl nagy levegőt.
-Eszemben sincs-mormogtam,és megfogadtam,hogy a hónap végéig nem eszem pizzát.
   Hay Lin bedobta azt a bizonyos széles mosolyát,amit nem lehet nem viszonozni.Ehhez nagyon értett.
-Minden oké lesz!-mondta.
-Miért nem ideges ez a lány?-töprengtem.-Hogyan képes úgy kinézni,mint aki élete egyik legszebb pillanatát készül átélni?